Nem gondolom, hogy ezt az alakítást minden idők legjobbjai között kellene számon tartanunk, de 2007-ben igen is az év egyik legmegindítóbb performansza volt ez, amelyet az Amerikai Filmakadémia Oscar-jelöléssel is jutalmazott.
Linney egyszerű volt, de hiteles. Az ember, miközben őt nézte, a saját kis unalmas életét látta a lelki szemei előtt, ugyanazokat a közhelyeket, s ekvivalens problémákat.
Furcsa volt látni és merőben meglepett, hogy az Oscar-díjas Philip Seymour Hoffman szinte teljesen alul maradt a közös jelenetekben. Egyszerűen nem lehetett rá koncentrálni, Linney nem hagyta – és ez egy igazi színész ismérve.
A szívemhez nőtt ez az alakítás és úgy érzem, hogy a „The Savages” című film tett engem igazán Laura Linney követővé, rajongóvá.
