Szeretném leszögezni, hogy Mészáros Márton sem nem költő, sem nem rendező. Ő egy fiatal, tehetséges kamasz, aki amellett, hogy blogot szerkeszt, szeret verseket és esszéket írni, illetve ha éppen úgy tartja a kedve, fog egy kamerát és neki áll vele filmet forgatni. Magyarországon minden második kamasz ilyen. Továbbá fontos megemlíteni, hogy az „Emberség” nem egy igazi film, még csak nem is rövidfilm (bár akár rá is ráaggathatjuk ezt a jelzőt…), hanem egy egyszerű diákfilm – gyakorta készülnek ilyen diákfilmek szerte az országban, ami persze nem von le ennek és a többi “alkotásnak” az értékéből, mindössze jó, ha tisztában vagyunk a ténnyel.
Félő, hogy az előbbi mondatok sértőnek hathattak. De nem baj. Ez volt a cél. Fontos, hogy őszinte legyek, mert Márton is csak így tud tanulni.
A történet mondhatni közhelyes. Nap, mint nap születnek ilyen és ehhez hasonló sablonos és ötlettelen forgatókönyvek szerte a világon. Egy kívülálló bizonyosan ezt gondolná, de én semmiképpen sem, mivel ismerem az eredeti történetet. Egy kétórás telefonhívás alkalmával megtudtam minden apró szegmensét, így van rálátásom az egyszerre fiktív, ám igaz történéseken alapuló eseménysorra. Ezért kellett volna fémjelezni, hogy bár vannak kitalált szereplői és mozzanatai a történetnek, mégis személyes élmények alapján íródott és készült; így nem lett volna támadható és kijátszható a „sablonos” kártya.
A szereplők túl amatőrnek hatottak. A lányt alakító Szigethy Hanna egyértelműen bájos, de abszolút rossz választás volt a szerepre, ezt arcjátéka, testtartása és hangja mind-mind megerősítik a nézőben. Puskás Samu ellenben a mimikát tekintve egész ügyes volt, nála a mutáló hang volt felettébb zavaró – lehetséges, hogy jobb lett volna olyannal kezdeni, aki nem küszködik még vagy már ilyen erősen a hormonokkal. Bicskey Lukács, bár hivatásos színész és voltak jó megmozdulásai, mégsem tűnt ki tehetségével a szereplőgárdából, ami ez esetben inkább negatív kritika, mint sem pozitív véleménykinyilvánítás – sokatmondó kék szemei csak akkor érvényesültek, amikor nem beszélt, amint megszólalt ugyanolyan amatőr és együgyű volt, mint a többiek, de ezt betudom a több helyen silány forgatókönyvi munkának.
Apropó forgatókönyv. Hogy mondjak jót is, voltak azért jobb dialógusok, főleg az a rész tetszett amelyben Bicskey arról beszélt, hogy miért hagyta el a felesége (egyedül ebben a jelenetben nem zavart, hogy beszél, lehet, hogy jobban tetszett volna, ha néma a csöves – sokkal érdekesebbnek tűnt volna a karaktere).
A kezdőjelenet tökéletes volt. A zene, Bicskey igéző szemei – mint egy profi rövidfilmben, de sajnos az idő múlásával leépült ez a képzet a fejemben. A végkifejlet egyenesen pocsék, az eredeti történetet ismerve szürreális és bicskanyitogató volt.
Amit még nehezményeztem és lehetséges, hogy ez miatt hordtam le Szigethy Hannát, hogy semmit sem tudunk meg a lány karakteréről. Minimum az ő szemszögét is be kellett volna mutatni, hogy miért nem akarja kockára tenni a főszereplővel való barátságát, valamint hogy mégis mi a kínkeserves élet viszi arra, hogy egy csövestől kapott nyakláncért cserébe megenyhüljön, és futtában szájon puszilja a legjobb barátját, mint egy debil, mikor azelőtt teljesen másképp cselekedett. Bocsánat, de ez volt az a pont, amikor az egész filmet legszívesebben a pokolra kívántam volna.
Összességében nem rossz próbálkozás, bár Mártontól lényegesen többet vártam volna. Bízom abban, hogy a sok elfogult családtag és barát véleményére nem ad és helyette az olyan építő jellegű kritikákat fogadja inkább meg, mint az enyém vagy a többi negatív hangvételű kritika. Mint oly sokszor mondottam, a pozitív kritikából semmit sem tanul az ember, mindössze elbízza magát, de a negatív véleményezések minden szempontból segíthetnek abban, hogy a következő alkalommal precízebb munkát végezhessünk.
10/6
Legutóbbi hozzászólások